A konzervatív Jobboldal egyik nagy
ideológiai, politikai hibája, „bűne”, hogy számos területet, témát eleve
feladott, átengedett a baloldalnak, vagy a liberálisoknak. Ilyenek például a
hajléktalanok, a fogyatékossággal élők, vagy az ökológia ügyei.
Természetesen vannak konzervatívok,
akik foglalkoznak ezekkel a témákkal, de nem tartoznak a konzervatív fősodor
meghatározó „harcterei” közé.
Az egyik ilyen témával, az ökológiával
, az ahhoz való konzervatív viszonnyal foglalkozik Roger Scruton Zöld Filozófia
című könyve.
Néhány témakörének érintésével
foglalkozunk kicsit a művel.
bal-Jobboldal
Az utóbbi időben számos szerzőnél
számos diskurzusban teret nyert a baloldal-jobboldal felosztás idejétmúltsága,
értelemvesztése, Scruton nem tartozik ezen szerzők közé.
Könyvében végig alkalmazza ezt a
dualitást, hangsúlyozva adekvát voltát, az ökológia vonatkozásában is.
Globális
idealizmus – Lokális realizmus
A hetvenes évek elején, még, még a
globális lehűlés volt a „rettegés ipar” uralkodó narratívája, a későbbi
évtizedekben vette át szerepét a globális felmelegedés, melyet, mint száz
százalékig bizonyított tudományos tényt kezelnek, egyesek olyan abszurditásokig
eljutva, hogy a globális felmelegedés tagadókat, hasonlóan a holocaust tagadókhoz
börtönbüntetéssel sújtanák.
Scruton nem vonja kétségbe a globális
felmelegedést, maximum az ember abban játszott szerepét tartja
megkérdőjelezhetőnek. Viszont azt a tényt, hogy uralkodó narratívává vált, s
azért kárhoztatja, mert elvonja a figyelmet más, szintén fontos területekről,
mint például a műanyag hulladékok kérdése.
A globális kampányok, és a globális
„apokalipszis” narratívák helyett, a helyi, lokális cselekvéseket, a globális
ngo-k helyett, a kis létszámú civil társulásokat, a „felülről” indítványozott,
levezényelt változtatások helyett, az „alulról” induló, az általa oikophiliának
nevezett érzésre, viszonyulásra, jelenségre alapozva, ezeket ajánlja egy
konzervatív ökopolitika figyelmébe.
A globális „apokalipszis” narratíva
képviselői, magukat „megváltóként” aposztrofálják, akik az eddigi életmód
teljes feladását, teljes megváltoztatását követelik meg. Ezzel szemben, Scruton
a konzervatív, vagyis az emberi léptékű, valójában végrehajtható, és
elfogadható változások, változtatások „politikáját” tűzi ki célul.
Tehát az állam feladata elsősorban
nem a felülről lefelé irányuló törvényi szabályozás, hanem az oikophiliára
alapuló egyéni, közösségi kezdeményezések előmozdításának támogatása. Scruton
oikophilia alatt, azt a szerinte evolúciós gyökerű, természetes vonzódást,
kötődést érti ami az egyént a családjához, településéhez, régiójához, és
nemzetéhez köti.
Az ellentéte az oikophobia a nemzet,
a család, és egyéb, természetes kötődések elutasítása, szélsőséges esetekben
gyűlölete. Scruton ezt a baloldalhoz köti, de hangsúlyozza, hogy nem minden
baloldali oikophob.
Negatív példaként felhozhatjuk a
német zöldeket, akik például elérték a németországi atomerőművek bezárását,
ugyanakkor a korlátlan bevándorlás hívei. Ez az abszurd példa is rámutat a
baloldali idealista álomvilág gyakorlatba átültetésének veszélyeire.
Egy másik jobb-baloldali
szembenállást is bemutat Scruton mégpedig a magántulajdonhoz való viszony
területét. A szélsőbaloldali környezetvédők a természetkárosító cégek
magántulajdonban levésében, és az erkölcstelen profithajhászásukban látják a
probléma gyökerét, és a magántulajdon megszüntetésében látják a megoldást.
Scruton ezzel szemben hitet tesz a piac önszabályozó mechanizmusai, és a
magántulajdon mellett.
Arról ír, hogy az olyan államokban,
ahol korlátozott a magántulajdon, ott korlátozott a civil kontroll lehetősége,
mert egy kézben (az állam kezében) van a tevékenység és annak az ellenőrzése
is.
A magántulajdon melletti, pozitív
példaként hozza fel az angliai folyók megtisztításának folyamatát is, melyet
nem az állam hanem magánszemélyek, horgászszerveztek értek el, oly módon, hogy
területeket vásároltak folyók mellett, majd pereket indítottak a szennyezők
ellen.
Az ellentétek mellett hasonlóságot,
akár a közös küzdelem lehetőségét is felveti, mégpedig a tömegkultúra, a
kommersz ellen, ez a terület az, ahol mind a baloldali, mind a jobboldali
kritika jogos (lehet)
Scruton a könyvben a Nyugat
társadalmait a kockázatkerülés társadalmainak határozza meg, gondolva azokra a
szerinte negatív jogi, engedélyeztetési elvekre, szabályokra, melyeket
környezetvédelmi indokokra hivatkozva alkottak meg, de amelyek sokszor
értelmetlenek, mint például az említett németországi atomerőmű bezárások,
melyeket a Japán cunami katasztrófára hivatkozva értek el, miközben
Németországban nem fenyeget hasonló veszély.
S néha pedig az ellenkező hatást éri
el, vagyis több kárt okoz, erre Angliából hozza a vágóhidak példáját. Mikor
kötelezővé tették, hogy minden vágóhídnak saját állatorvost kell alkalmaznia,
számos vágóhíd tönkrement, ezért az állatokat a megmaradó helyekre, melyek
sokszor az ország távolabbi pontjain voltak, kellett elszállítani, de az
állatokkal együtt a száj és körömfájást is sikerült továbbterjeszteni.
Scruton a kockázatvállalást egy alapvető nyugati tulajdonságnak tartja,
azzal, hogy a Nyugat társadalmai szélsőségesen kockázatkerülővé váltak, egyik
alapjuktól fosztották meg magukat.
Scruton azon gondolkodók táborába
tartozik, akik szerint a Nyugat, vagy akár az egész globális civilizáció már
átlépett a vallás, vallások utáni kor fázisába, és az ökológiában esztétikai és
valláspótlék funkciót is lát.
Ez a nézet konzervatív alapállásból
erősen vitatható, sőt elfogadhatatlan, legalábbis itt Közép-Kelet Európában
még, s ez is egy példa a nyugat-európai és a kelet-európai konzervatív
narratívák különbségeire.
Összefoglalásképpen, Scruton könyve
fontos könyv, fontos konzervatív könyv, mely, bár a nyugat-európai konzervatív
hagyományhoz kapcsolódik, például a magántulajdon kizárólagos igenlésével,
valamint a piacok önszabályozási képességébe vetett hitével, de itt Közép és
Kelet Európában is hasznos eszköz, „fegyver” lehet az ökológiai kérdésekre
adandó konzervatív válaszok kialakítása során.
Guelf
