Rekonkviszta: Kezdésként mesélj egy kicsit a gyökereidről, hogyan kerültél kapcsolatba az ellenforradalmi ideológiákkal, mik voltak az első impulzusok, amelyek erre az „útra” vezettek?Colonel: Elöljáróban annyit mondanék, hogy az ellenforradalmiságra nem koherens világnézetként tekintek, hanem egy törekvésnek, értékválasztásnak, szellemi alapállásnak tartom.
Katolikus nevelésben részesültem, ez is meghatározó lehet a forradalmi ideológiák iránti viszonyomban. Az első impulzusokat klasszikus olvasmányélmények jelentették, amelyek elgondolkodtattak azzal kapcsolatban, vajon tényleg csak abból a progresszív (voltaképpen kommunista) nézőpontból lehet-e szemlélni a világot és a történelmet, ami máig meghatározza az oktatást? Felismerések sorozata vezetett az ellenforradalmi álláspont kialakításához.
R: Mit jelent most a XXI. században ellenforradalmárnak lenni?
C: Leginkább egy tudatos ellenállást a ’68-as gyökerű, de máig ható kulturális forradalom tendenciáinak. Ellenforradalmárnak lenni viszont nem „csak” ellenállást jelent, hanem bizonyos értékekhez való hűséget is.
R: Mondj három könyvet, amit szerinted minden ellenforradalmárnak el kellene olvasnia.
C: Ortegától, a Tömegek lázadását, Plinio Correa de Oliveirától a Forradalom és Ellenforradalom című könyvet és Molnár Tamás Az ellenforradalom című művét. Ezek értékes adalékok az ellenforradalmisághoz.
R: Kik alkotják a blog törzsközönségét?
C: Mivel tízezrek (a múlt hónapban épp hatvanezren) olvasnak minket, és a közösségi médiában terjesztett anyagaink még ennél is sokkal több emberhez jutnak el erre nehéz válaszolni. Leginkább a jobboldali beállítottságú huszonéves férfiak jelenlétét érzékeljük a felületeinken. Arra vállalkoztunk, hogy a jobboldalon belül a tradicionális konzervatívok katolikus szárnyának írjunk, őket motiváljuk erőteljesebb közéleti szerepvállalásra, közös gondolkodásra. Rajtuk kívül másoknak is írunk, de egyáltalán nem mindenkinek. A célközönségünk szűkebb, mint a legtöbb közéleti blognak, ezért az olvasottságunkkal elégedettek vagyunk.
R: Mi a véleményed arról a vélekedésről, hogy a posztideológiák korát éljük? Hogy már nincs értelme a bal-jobboldali felosztásnak?
C: Sokan csalódtak az ideológiákban, de ez nem érvényteleníti a jobb-bal felosztást. Az ideológiamentesség is egy ideológia, de egy olyan nézet, amit nem lehet komolyan venni. Csak a csomagolás az új, a tartalom a régi: A posztkommunista opportunizmus lopódzik vissza az emberek fejébe. Aki ideológiáktól mentes politikát ígér, az szerintem csak emellett tesz hitet.
R: Plinio megkülönbözteti a potenciális és a valódi ellenforradalmár típusait, szerinted ma Magyarországon található számottevő számú potenciális ellenforradalmár? Annyi, amennyi elég bizonyos társadalmi, kulturális, politikai változások beindításához?
C: Az ellenforradalmárok mindig egyfajta kreatív kisebbség szerepét játszották, egyébként a forradalmárokhoz hasonlóan. Kreatív többség nincs is és ez aligha véletlen. A kérdésre válaszolva: A magyar társadalom egyértelműen rendpárti és bizonyos értelemben konzervatív is. De ebben nem elég tudatos. A kulturális és politikai válság még nem érte el azt a mélységet, ami kijózanító hatású lenne, így nem számíthatunk arra, hogy tömegek csatlakoznak hozzánk. A cél az, hogy olyan körök szerveződjenek, amelyek indirekt politikai hatást képesek kifejteni rövidlátó aktuálpolitikai ambícióktól mentesen. Egyébként a magyar helyzetet nagyon pozitívan látom. Mi egy viszonylag kicsi, de mégsem teljesen homogén csoportja vagyunk a magyar jobboldalnak. Nem is kell homogenizálni ezt a közösséget, csak tudatosabbá kell tenni.
R: Egyébként akár hazánkban, akár a Nyugat más társadalmaiban látsz pozitív kulturális, társadalmi, politikai folyamatokat? Látod a „tendenciák ellenforradalmának” jeleit?
C: Hihetetlen dolgok történnek és észre sem vesszük őket. Ma már nyugodtan tematizálhatunk olyan dolgokat, amitől tíz éve felhorkantak volna a politikai korrektség fölött őrködő konformisták. Húsz éve feljajdultak volna és ökölbe szorult volna a kezük. Harminc éve ütöttek volna és így tovább. A társadalom lassan-lassan kezd kigyógyulni a marxizmus pestiséből.
Nyugaton ahol sosem volt kommunizmus, mélyebb gyökereket eresztett a kultúrmarxizmus, mint itthon. De ezzel szemben egy nagyon sokszínű, lényeges ügyekben szolidáris ellenállás bontakozott ki. Ez pozitív. A Nyugat megújulhat, ha a szabadságot és a rendet az egyenlőség fölé helyezi.
R: Spengler műve óta különösen divat a Nyugat alkonyáról beszélni, Dávila szerint is az a legtöbb, amit kitűzhetünk célként „méltósággal hajótörést szenvedni”. Ezzel szemben Plinio azt írja, ha sikerülne a restauráció, az egy, még a középkorinál is fénytelibb civilizáció létrejöttét eredményezné, hozzád melyik nézet áll közelebb?
C: Spengler szerint az optimizmus gyávaság, ami azt jelenti, hogy valaki nem mer szembenézni a civilizáció szükségszerű pusztulásával. Én nem így látom. Szerintem teljesen kiszámíthatatlan a jövő és a Nyugat alkonya fölötti elmélkedés helyett a saját személyes felelősségünkkel kell foglalkoznunk. Lehet, hogy hanyatlik a civilizációnk, de mi lehetőleg ne vegyünk részt a szétverésében. Ahogy Jünger írja: „Ott kell állni, ahol a rombolás nem végpontnak számít, hanem előzménynek.”
R: Molnár Tamás szerint az ellenforradalmároknak tudomásul kell venniük, hogy a Katolikus Egyház nem a szövetségesük többé, szerinted is így van?
C: Az egyház válságát tudomásul kell vennünk, de nem szabad beletörődnünk. Molnár észrevétele helytálló, de számításba kell vennünk Istent is, amikor erről gondolkodunk. Nem csak kritizálnunk kell, hanem még több hittel kell megtennünk a kötelességünket.
R: Mondok neveket, fogalmakat, te pedig néhány mondatban mond el, mi jut róluk eszedbe, mit gondolsz róluk?
Legitimizmus
C: Elvi kérdés.
Julius Evola
C: Fontos szerző, akire érdemes odafigyelni a modernitás kritikája kapcsán. Követendőnek egyáltalán nem tartom.
Boldog IV. Károly
C: Róla azt gondolom, hogy az életszentség és a politikai realitásérzék nem jár együtt. Mélyen tisztelem Károly királyt.
Franco
C: Összetett, de most röviden kell fogalmaznom: A polgárháborút meg kellett nyerni. Ő megnyerte.
Trump
C: Neki is nyernie kellett és nyert. Elképzelhetetlen mélységbe zuhant volna az Egyesült Államok, ha a demokraták nyernek. Trump populista. Azt adja a választóinak, amire vágynak. Kenyeret és cirkuszt. De bizonyos intézkedéseivel a kultúrharc egyébként siralmas állapotán javított.
Ferenc pápa
C: Pápa, tehát Krisztus földi helytartója, Szent Péter utódja. A politikájáról megvan a véleményem, de túlságosan is közönséges lennék, ha ezt részletezném.
Orbán Viktor
C: Orbán reálpolitikus. Az „ifjú Orbánnal” valószínűleg szóba se állnék, annyira elborult balliberális közeg volt akkor a Fidesz, de a maival már érdemes lenne beszélni. Ő is jobbra jön, vagyis felénk, (nem mintha bárminek is a szélén lennénk).
R: Mik a terveid a jövőre nézve a bloggal, az egyéb projektekkel, és hogyan látod a hazai ellenforradalmiság közelebbi és távolabbi kilátásait?
C: Az oldalunkat szerkesztő szűk kör célja, hogy a blogon keresztül felvegye a kapcsolatot hasonló gondolkodású emberekkel és lehetőségéhez mérten kielégítse a szépen gyarapodó olvasótábor érdeklődését.
Azt szeretnénk, ha az olvasóink is belefognának a saját projektjeikbe, leírnák a gondolataikat és aktív részeseivé válnának a kulturális megújulás folyamatának. Inspirálni akarunk.
