A modernizmus mint „nyelv”
A
„felvilágosodás” és az abból elburjánzó modernizmus leváltotta Európa
középkorban megszületett egységes vallási, eszmei, kulturális „ideakészletét”
és „nyelvét”, ezt már korábban előkészítették a reneszánsz és a
protestantizmus, jelentős „töréseket” okozva.
A „nyelv”
alatt valóságértelmezést értünk, azt, hogy bármennyire is az ellenkezőjét
hirdetik, az olyan modern tudományok, mint a szociológia, vagy a pszichológia,
nem a valóságot „írják le”, hanem
interpretálják azt, a saját „nyelvükre” fordítják azt le, és próbálnak alátámasztani
egy idearendszert.
Egy olyan
idearendszert ami leváltotta az egységes keresztény (katolikus) világnézetet,
melynek talán legfontosabb alapjai, az Igazság, a Szépség, és a Jóság abszolút
mivolta, a modernizmus megszülte a relativizmust, az egység helyett a
„széttöredezett” világnézeteket, a pszeudo- vallásokat, mint például, az
egyenlőség, a haladás, az „emberijogizmus”. Az „abszolút nyelvet” felváltotta a
„relatív- nyelv”, mindent viszonyítás kérdésévé tettek, mindent
megkérdőjeleztek, eljutva az emberi élet szentségének megkérdőjelezésének
mélységes bugyráig.
Európa
felszámolta saját szellemi alapjait, a ma tapasztalható fizikai hanyatlás a
szellem megbetegedésének tünete, és a modernizmus feloldási folyamata odáig
fejlődött, hogy önmagát is elkezdte már felszámolni a posztmodern által.
Valóságtagadó Utópia
A
modernizmus „nagy utópiája” az Isten nélküli homogén (egyenlő, minőségnélküli)
világ, amely halad önmaga megvalósulása felé, az intellektuális nomádok
(Spengler), a valóságtagadó tudományok, a politika, és a metapolitika erőinek
segítségével. Mikor
valóságtagadó tudományokról beszélünk, akkor például a szociológiára gondolunk,
amely eszméivel, módszereivel alátámasztja, azt a modernista hitrendszert,
amely tagadja bármiféle minőségi különbség létét a nemek, a kultúrák, vagy az
egyének között, s ebből következően bármiféle hierarchia létét is.
A
valóságtagadó ideológiák legújabb generációjához tartozik a gender – ideológia,
amely már nem a nemek közötti egyenlőséget hangsúlyozza, hanem megkérdőjelezi a
nemek valódiságát, vagy legalábbis azok társadalmi, történelmi, konstrukciós
mivoltát hirdeti.
A minőség és
a hierarchiatagadás eredménye a Nyugat társadalmaiban, hangsúlyozottan az
egyetemi szférákban elterjedt fehér etno-mazochizmus, a permanens bocsánatkérés
„kultúrája”, az önmagunk lealázása, a hisztérikus reakciók, melyek azokat a
megnyilvánulásokat kísérik, melyek utalnak (akárcsak indirekt módon is) a fehér
kulturális, civilizációs teljesítmények magasabb rendű voltára.
Valóságtagadó politikák
A modern
valóságtagadó, átértelmező idearendszerre épülnek, annak a „leszivárgásai” a
megvalósítás szintjeire a valóságtagadó szociál,- és kisebbségpolitikák,
amikben mindig a többség a rossz, az elnyomó, a kirekesztő, az előítéletes, a
kisebbség pedig a deprivált, elnyomott, a kirekesztett, tehát, ha a többség
megváltozik, „megjavul”, az tekinthető fejlődésnek, a kisebbségeknek nem kell
változniuk, mert ők eleve „jók” (ez a jóság kisebbség mivoltukból ered). A
valóságtagadó szociál-, és kisebbségpolitika néhány példája: - integráció:
etnikai kisebbségek ,fogyatékossággal élők erőltetett integrálása, a
különbségek tagadása, figyelmen kívül hagyása, ennek része a nyelv átalakítása
is, a dolgokat, ha máshogy nevezzük, még a valóság is megváltozik, ez ezen
hitrendszer egyik alapja (ez a PC valóság).
Visszatérve
Friberg felvetéséhez, az elmúlt években Európaszerte tapasztalható
jobbratolódás értelmezhető úgy is, mint az a folyamat, mely során az európai
emberek egyre nagyobb hányada tagadja meg a kultúrmarxista baloldal
valóságtagadó hitrendszerét és politikáit.
Ezen
folyamat végkifejletig vitele az esély Európa
életben maradására, a liberalizmusnak, a multikulturalizmusnak, a
kultúrmarxizmusnak, a PC-nek oda kell kerülnie, ahova való, a történelem és az
ideológiák szemétdombjára.
Guelf
