Fertőzés

A modernizmus üres, nem a modernizmus van válságban, a modernizmus maga a válság.
A modernizmus törés (a nyugati kultúra történetében) és egy egyre jobban terjedő (globálisan) „fertőzés”, amely vagy elpusztítja a Nyugatot (és akár az egész földi civilizációt) vagy sikerül belőle „kigyógyulni”.

Evola szerint, míg a  Tradíció kultúráira a transzcendens „vezéreltség”, orientáltság (volt) a jellemző, a modernizmus kultúrái elvesztették ezt a (helyes) orientációt.
A modernizmus önmagába zárt, üres, virtuális, nominalista antikultúra. Szellemi vezetői „intellektuális nomádok” (Spengler), ideái „alap” nélküliek, virtuálisak, önmagukból táplálkozók és hazugok (haladás, egyenlőség) központi bálványa az individuum.
A vulgáregzisztencialista tömegember önmagára úgy tekint, mint a véges földi létbe, ebbe a „falak nélküli börtönbe” zárt valódi, az anyagi síkon túli célokkal nem rendelkező fehérjehalmazra.

Korrupció


A korrupció jelentése romlás, a modernizmus maga a megtestesült korrupció, a létromlás, a léthazugság, a Metafizikai nem tudás. A modernizmus megteremtette az ellen-hierarchiát. A valódi hierarchia (Szent Uralom) alapja a létezők öntermészete által meghatározott szint megvalósulása. A modern ellen-hierarchia a valódi hierarchia paródiája, a modernizmus tagadja a létezők közötti minőségi különbség realitását, csak a mennyiségi különbséget hajlandó elfogadni, s ez az álszellemi tanítás a modernizmus egyik alapja, ez testesül meg például a demokrácia intézményében, vagy a pénzarisztokrácia megszületésében. A modern ellen-hierarchiát azért nevezzük ellen-hierarchiának, mert amíg a valódi hierarchiát megvalósító társadalomban az arra alkalmasak, a kiválóak (arisztokrácia) kerülnek (kerültek) a hierarchia csúcsára, addig az ellen-hierarchia „csúcsaira” azok kerülnek, akár a politikai, a gazdasági, vagy a művészeti életet tekintjük, akik szellemileg, erkölcsileg leginkább lealacsonyodnak, vulgárisan kifejezve elkurvulnak.
           

Korszakváltás Elött

Bizonyos értelemben korszakváltás előtt állunk, pontosabban fogalmazva ez a folyamat már évtizedek óta tart, melynek lényege a materializmus „visszaszorulása” és ezzel párhuzamosan a „spiritualitás” térnyerése. Azért használjuk a bizonyos értelemben kifejezést, valamint az idézőjelet, mert ezt a korszakváltást nem tekintjük létrendi értelemben pozitív változásnak, a valódi spiritualitás megnyilatkozásának, ellenkezőleg, a New Age név alatt összefoglalható „spirituális turmix” álszellemi, emberellenes, okkult háttérerők által vezérelt és támogatott eklektikus valláspótlék. A materializmus és a New Age nem ellentétei egymásnak, hanem csak az antispirituális hadjárat különböző szakaszai, mindkettő a modernitás eszmerendszerének szerves része. A hadjárat első szakaszában a nyugati civilizáció szellemi életében uralomra jut a materialista, ateista az alacsonyrendűt kiindulópontként kezelő természettudomány, az evolúciós biológia, a materialista fizika, a szellemi élet más területein pedig a szociológia, a pszichológia, és deszakralizált művészet.

Gondolatok Európa Jövőjéről


Oswald Spengler szerint a Nyugat alkonya elérkezett. S ez civilizációs „élettörvény”, mert „hivatását” betöltötte, „elöregedett”, s az a sors vár rá, mint a többi, korábban elbukott civilizációra. A Nyugat társadalmai jelenleg már a fizikai önmegsemmisítés fázisában vannak, s, hogy ide jutottak, annak előzménye, oka, az európaiság lényegét adó szellemi és erkölcsi alapok, „talapzat” meggyengülése, s tervbe vett végső megsemmisítése. A XVIII. század végén, a XIX. század elején egy civilizációs „törés” következett be, amely azóta is egyre súlyosbodik. A modern társadalmak a válságok társadalmai, mert a modernizmus maga a válság. A modernizmus „szétmarja” a hagyományt, a vallási, a közösségi, a művészeti hagyományt, felforgató eszméi, mozgalmai, aláásták a hierarchia, az autoritás ideáit, megkérdőjelezték az igaznak, a szépnek, a normálisnak még a meghatározhatóságát is.
     

Rekonkviszta




Vissza kell hódítanunk Európát.
Vissza kell hódítanunk a hazánkat.
De először is vissza kell hódítanunk a saját életünket.

Az első lépés a nemet mondás.
Nemet a forradalomra, nemet a modern babonákra, és az azokra épülő álvalóságra, nemet a tömegkultúrára, a terjeszkedő emberalattiságra. S nemet kell mondani az impotens „kávéházi” ellenforradalmiságra is, hogy utána igent mondhassunk a cselekvő, valódi ellenforradalomra.
A Nyugat a szellemi és erkölcsi lehanyatlás után a fizikai önfelszámolás útjára lépett.

Bár vannak pozitív jelek, ezekről nemsokára kiderül, hogy nemcsak a végső pusztulás előtti „fellángolások”-e? (Hasonlóan ahhoz, amikor a haldokló jobban lesz a vég előtt?)

Az ellenforradalom erőinek totális támadást kell indítaniuk.