Bizonyos
értelemben korszakváltás előtt állunk, pontosabban fogalmazva ez a
folyamat már évtizedek óta tart, melynek lényege a materializmus
„visszaszorulása” és ezzel párhuzamosan a „spiritualitás” térnyerése.
Azért használjuk a bizonyos értelemben kifejezést, valamint az
idézőjelet, mert ezt a korszakváltást nem tekintjük létrendi értelemben
pozitív változásnak, a valódi spiritualitás megnyilatkozásának,
ellenkezőleg, a New Age név alatt összefoglalható „spirituális turmix”
álszellemi, emberellenes, okkult háttérerők által vezérelt és támogatott
eklektikus valláspótlék. A
materializmus és a New Age nem ellentétei egymásnak, hanem csak az
antispirituális hadjárat különböző szakaszai, mindkettő a modernitás
eszmerendszerének szerves része. A
hadjárat első szakaszában a nyugati civilizáció szellemi életében
uralomra jut a materialista, ateista az alacsonyrendűt kiindulópontként
kezelő természettudomány, az evolúciós biológia, a materialista fizika, a
szellemi élet más területein pedig a szociológia, a pszichológia, és
deszakralizált művészet.
A
modernizmus térhódítása egyet jelentett a tradíciók pusztulásával mind
vallási, mind kulturális értelemben, valamint a nominalizmus
terjedésével. A hierarchia maradványai is megsemmisültek, „megszületett”
a tömegember, a kasztját vesztett ember, aki „már nem tud”
transzcendens származásáról és genetikai, szociokulturális, valamint
pszichikus tényezők végtermékeként definiálja önmagát. Egyes
mai áljobboldali korifeusok a polgárság értékrendszerét, mint
jobboldali értékeket határozzák meg, ez is az ideológiai zűrzavar egyik
jele. A
korai polgárság a tömegember prototípusát testesítette meg, olyan
antitradícionalista eszmék lettek a polgárság meghatározó eszméi, mint a
humanizmus, a protestantizmus, vagy a kapitalizmus, lényegében a
„felvilágosodás” és a XIX. századi nacionalizmus is a polgársághoz
kötődő szellemi mozgalmak voltak.
Az
alacsonyrendű (démoni), okkult erők, befolyások az alacsonyrendű
(tömegember) embereken „keresztül” manifesztálódnak, ezért van az, hogy a
New Age „fogyasztói bázisát” is a tömegemberek alkotják. A New Age mint
„szellemi tanítás” megfelel a tömegember szintjének az odaadás és a
lemondás meg nem követelése, az infantilis optimizmus, a modern mítoszok
beillesztése a tanításokba, mint például a fejlődésé a
vulgár-reinkarnácionalizmusba, illetve az eklektikus mivolt ideálissá
teszik a tömegember számára, mert anélkül, hogy lényegesen változtatnia
kellene életén, abban az illúzióban ringathatja magát, hogy valódi,
hiteles szellemi úton jár.
A
New Age „őse” a teozófia, a teozófusok terjesztették el nyugaton a
keleti tanokat, pontosabban a keleti tanok meghamisított változatait. A
New Age magában foglalja ezeket a tanokat, a reinkarnációt, a jógát és
kiegészül olyanokkal, mint az „ezotéria” az „ufó hit” vagy a reiki. A
New Age nevű szellemi bevásárlóközpont „mesterei” nem követelik meg,
buddhista terminológiával élve a létszomj megszüntetésére való
törekvést, nem követeleik meg a tudat és az ego feletti uralmat. A materialista, ateista szovjetúniónak is megvolt a maga „New Age” mozgalma, a kozmizmus. A kozmizmus fő célkitűzése az ember fizikai halhatatlanságának megvalósítása volt.
A New Age magyar aspektusai a következők.
A
szerves népi kultúra magasrendűségének mítosza, a táltoshagyomány
„újraélesztése”. A Jézus párthus herceg, vagy egyenesen magyar volt féle
blaszfémiák, az újjászületett turánizmus, legalábbis annak egyes
fajtái. A
„magyar New Age bázisát is a tömegemberek adják, akik „kiéheztek” a
szellemi tanításra és akik mindent kritikátlanul elfogadnak, ami „le van
kenve” a magyar hagyomány mázával. Mindez nemritkán menekülés a fogyasztói társadalom, sokszor a saját élet, a tömegember létmód sivársága elől. Az
áltanítók nem tesznek mást, minthogy meghamisítják a tanításokat, a
hagyományt, „fogyaszthatóvá” teszik, vagyis leszállítják a tömegember
szintjéhez, tehát az áltanítások nem jelentenek valódi „menekülési
útvonalat” a tömegember létmódból.
A New Age és annak magyar aspektusai keresztény és főképp katolikusellenesek.Ennek is több fajtája van, vannak, akik az egész kereszténységet elutasítják, mert zsidógyökerűnek, vagy a zsidó szellem megtestesülésének tartják, amit Pál apostol és hozzá hasonló „ravasz zsidók” fejlesztettek ki, hogy „megmételyezzék” zsidó szellemmel a gój népeket.
A New Age és annak magyar aspektusai keresztény és főképp katolikusellenesek.Ennek is több fajtája van, vannak, akik az egész kereszténységet elutasítják, mert zsidógyökerűnek, vagy a zsidó szellem megtestesülésének tartják, amit Pál apostol és hozzá hasonló „ravasz zsidók” fejlesztettek ki, hogy „megmételyezzék” zsidó szellemmel a gój népeket.
Ezen
nézet képviselői a Szent István által végrehajtott térítést és
államalapítást a judeokereszténység győzelmének tekintik a magyarság
felett, amely elindította ezeréves „vesszőfutásunkat”, hanyatlásunkat. Az
államalapításra úgy tekintenek, mint egy korszakhatárra, amely után a
„múltat végképp eltörölni” szellem lett uralkodóvá, a múlt alatt értve a
dicső pogány magyar múltat természetesen. Ennek
ellentmond az, hogy például az Emese álma mondája, vagy a Vérszerződés
története egy udvari történetíró által maradt fenn, mint ahogy a kor
hivatalos történetírása őrizte meg Attilától és a hunoktól való
származás tudatát is, tehát szó sincs a pogány múlt megtagadásáról.
Egy
másik nézetrendszer képviselői beillesztik Jézust mítoszainak
rendszerébe, szerintük Jézus párthus herceg volt, vagy „szkíta hazafi”,
megkülönböztetik a jézusi és páli kereszténységet, ahol az egyik a
szkíta a másik a zsidó szellem megnyilatkozása.
A
„neo-manicheisták” a manicheus vallást és annak középkori
manifesztációit a bogumilokat és a katharokat tekintik a valódi, jézusi
kereszténység képviselőinek és amelyek tanításainak beteljesítése a
magyarságra vár. A
„szkíta kereszténység” fajmítosz, amely egyenlőségjelet tesz az
egyetemes és a nemzetközi közé, és erről az alapról kiindulva elutasítja
az Univerzális katolicizmust. Újabban ezen körökben is megjelentek azon
szabadkőműves ihletésű tanok, amelyeket a Da Vinci kód és a hozzá
hasonló fantazmagória-gyűjteményekből ismerhettünk meg, mint például
hogy Mária Magdolna Jézus felesége volt
A
„magyar New Age” további aspektusait jelentik még a Tamana, az Arvisura
kutatás, vagy a „magyar atlantiszmítosz” a magyarságot a
Csendes-óceánba süllyedt, Mu nevű kontinensről eredeztető elmélet. A „nacionalista hullám” keretében újjászületett a turánizmus is. Ahogy
a „klasszikus” turánizmusnak is két fő iránya volt, az egyik pozitív,
tényeken alapuló, a másikban pedig teret nyertek olyan antitradícionális
eszmék, mint a nemzeti vallás, a nemzeti királyság, valamint a
keresztény és nyugatellenesség, ez a mai „újjászületett” turánizmus
esetében sincs másképp. A
mai „pozitív turánizmus” eredménye, a közép-ázsiai rokonság genetikai
kutatásokon alapuló bizonyítása a rokon népekkel való kapcsolatépítés,
többek között a Kurultáj nevű rendezvények segítségével, megpróbálnak
fellépni az őstörténet-kutatás „kóklerei” ellen. A
„negatív turánizmus” kapcsolódik a „magyar New Age”-hez, a
fajmítoszhoz, az európaiság helyett az ázsiai eredetet teszik
vonatkoztatási ponttá.
Amit tehát korszakváltásként definiálunk, az az antitradícionális, antispirituális hadjárat újabb szakasza. Egyre inkább elsötétülő korunkban egyre nehezebb a hiteles tanítások, szellemi utak és tanítók „felismerése”. A magyarság szellemi újjászületése lehetetlen a tévtanok kiküszöbölése nélkül. Ha
az antispirituális hadjárat győzelemre jut, akkor még egy, a mainál is
Isten és emberellenesebb korszak jön el, az emberalatti (démoni) erők
uralma, a totális sötétség kora.
Guelf
