Korrupció

A korrupció jelentése romlás, a modernizmus maga a megtestesült korrupció, a létromlás, a léthazugság, a Metafizikai nem tudás. A modernizmus megteremtette az ellen-hierarchiát. A valódi hierarchia (Szent Uralom) alapja a létezők öntermészete által meghatározott szint megvalósulása. A modern ellen-hierarchia a valódi hierarchia paródiája, a modernizmus tagadja a létezők közötti minőségi különbség realitását, csak a mennyiségi különbséget hajlandó elfogadni, s ez az álszellemi tanítás a modernizmus egyik alapja, ez testesül meg például a demokrácia intézményében, vagy a pénzarisztokrácia megszületésében. A modern ellen-hierarchiát azért nevezzük ellen-hierarchiának, mert amíg a valódi hierarchiát megvalósító társadalomban az arra alkalmasak, a kiválóak (arisztokrácia) kerülnek (kerültek) a hierarchia csúcsára, addig az ellen-hierarchia „csúcsaira” azok kerülnek, akár a politikai, a gazdasági, vagy a művészeti életet tekintjük, akik szellemileg, erkölcsileg leginkább lealacsonyodnak, vulgárisan kifejezve elkurvulnak.
           

A lealacsonyodás mellett feltétel még a modernizmus mítoszainak elfogadása és hirdetése is, ilyenek a haladás, az egyenlőség, az evolúció, stb. Az ellen-hierarchia alapja tehát az „egzisztenciális korrupció” (Hamvas Béla)

„A szolgák életformája a munka vallássá lett” (Evola)

Ma minden munka, a tudomány, a művészet, a filozófia, a tömegtársadalomban az egyén értékét az határozza meg, hogy mennyi hasznot termel.

Az egyén csak egy „alkatrész” a mechanikus gépezetben, amivé a világ vált.

Ugyanakkor az úgynevezett fizikai munka kevésbé van alávetve az egzisztenciális korrupciónak, de ez nem öntermészetéből fakad, nem a „munka nemesít”.

Hamvas meghatározása szerint a modern társadalomban az Igazság funkcióját „átveszi” a többség akarata, ez a demokrácia.

A demokrácia intézményesült korrupció, de nem csak abban az értelemben, ahogy korunkban (gazdaságkor) használjuk, vagyis megvesztegetés, lefizetés, pénz segítségével szerzett előny, hanem szellemi, erkölcsi, tehát egzisztenciális értelemben is.

A demokrácia a megtestesült ellen-hierarchia. A szellemi korrupció által sújtott legfontosabb területek a vallások és a művészet.

Korábbi szembenállását feladva a katolicizmus meghódolt a modernizmus előtt, önfeladóvá vált, elfogadja a neki szánt szerepet, hogy csak a civil szféra egyik szereplője, s nem pedig a társadalmi normarendszer meghatározója.

Az antimodernista egyházból modern katolicizmus lett a II. Vatikáni zsinat után, a szabadkőművesség ellenfeléből, a szabadkőműves felforgatás támogatójává, illetve megtagadva korábbi antijudaista hagyományát filoszemitává lett. A korrupció okai és tünetei az új miserend, az áldozat megkérdőjelezése, szimbolikussá tételére való törekvés, totális ökumenizmus, melynek keretében például hindu szertartást mutattak be Fatimában, vagy a párizsi főrabbi szónokolt a Notre Dame székesegyházban, az üres pokol elmélete.

A protestantizmus már megszületésekor korrupció volt, a „középkori” univerzalizmussal szemben állva a modern nemzeti eszme és a kapitalizmus egyik szellemi megalapozójává vált.

Korunkban is gombamód szaporodnak a neoprotestáns kisegyházak, szekták és ezek egy részének egyik legfőbb jellemzője a kritikátlan filoszemitizmus, alkalmazkodva a korhoz „istentiszteleteik” jobban hasonlítanak egy show műsorhoz, mint egy szakrális eseménysorhoz.

„Beköszöntött” a New Age, a materializmustól megcsömörlött polgár válogathat a „szellemi tanítások piacának” kínálatából.

Ezen fogyasztói szemléletnek „áldozatul esnek” olyan tradicionális vallások és szellemi utak is, mint a buddhizmus vagy a jóga.

E szemlélet kialakulásának oka az, hogy a tömegember irtózik a „komoly, nehéz” valódi áldozathozatalt követő tanításoktól, ezért az egyre szaporodó álszellemi tanítók, „guruk”, „táltosok”, életmód tanácsadók számukra is „fogyaszthatóvá gyúrják”, tehát meghamisítják a hiteles tanításokat is.

Az áltanítás nem követeli meg az ego feletti uralmat, annak legyőzését, ellenkezőleg, inkább „táplálja”, még hatalmasabbá teszi, az áltanítás szellemi drog, pótlék, melynek funkciója inkább pszichológiai, semmint vallási.

A művészet a modern korban perverzió (megfordítás), nem a magasrendűt, a szakrálist közvetíti, hanem önkifejezéssé, nem ritkán „beteg lelkek” önreflexiójává alacsonyodik.

A modern ember a léthazugságban élő, szellemileg lealacsonyodott, az egzisztenciális korrupciót megvalósító, a teremtett lény voltáról „megfeledkezett” ember.

A korrupció nem modernizmus elfajulása, hanem a modernizmus lényege, álszellemi alapja.