Középosztálybeli, középiskolások gyülekeznek a Deák téren, március 25.-e van, péntek,Friday for Future,amit az autista messiáspótlék Greta Thunberg indított útjára,természetesen megtámogatva,megmarketingelve,hogy a belvárosi,progresszív fiatalok is úgy érezhessék,csatlakoztak a zöld forradalomhoz. Ehhez a zöld forradalomhoz csatlakozik a Coca Cola is, mikor ráírja a műanyag palackjaira, hogy „hasznosíts újra”, így felszólító módban,tehát,a nagy,a Földet műanyag hulladékkal elárasztó,súlyosan vízpazarló kapitalista cég felszólít engem,az egyént,hogy oldjam meg azt a problémát,amit ő okoz,két lmbtq kampány között. A kettő azért tud komplementer működni, mert az úgynevezett zöld gondolat is része lett a neoprogresszív identitáspolitikai csomagnak mely halmazban az lmbtq, mellett található meg még az antirasszizmus,a fogyatékkal élők elfogadása, a szélsőséges tolerancia,lényegében mindig csak kisebbségek irányába,és a jóemberség is.
A zöld kapitalizmus korifeusainak sikerült
elterjeszteniük az egyéni cselekvés mítoszát,azt hogy,a szelektív
hulladékgyűjtés,a vegán életmód,a komposztálás,a visszavonulás kertjeinkbe,és
azok művelése helyettesítik a rendszerkritikát,az a cél,hogy ne legyen a
diskurzus lényegi eleme,az a tény,hogy a szennyezésért,a hulladéktermelésért,a
környezeti károkozásért, ezek döntő részéért nagyvállalatok,pontosabban néhány
nagyvállalat a felelős. A zöld politika egyik feladata ennek a ténynek a
tematizálása lenne, a rendszerkritika keretein belül. Az elmúlt évtizedek
politikai értelemben a zöld gondolat jelentős sikereit hozták el
Nyugaton,jelenleg (2022-ben) kormányon vannak például Németországban és
Ausztriában is, ugyanakkor ezzel párhuzamosan fokozatosan adták fel rendszerkritikai
pozícióikat, s mára belesimultak a mainstreambe. Ideológiailag nem sikerült
tisztázni , hogy a zöld pártok a
baloldal részei? Vagy önálló irányzatot, politikai oldalt képeznek, ezért is
tudta a zöld gondolatiságot is „bekebelezni” a posztmodern neoprogresszió.
Roger Scrouton a Zöld Filozófia című könyvében a zöldek, a német zöldek
oikophobiájára is rámutat, ami például
abban nyilvánul meg, hogy bezáratták a
német atomerőműveket a fukusimai katasztrófára hivatkozva, de ugyanakkor hívei
a korlátlan bevándorlásnak, és elutasítják a hazaszeretetet. Hazánkban a zöld
politika kifejezetten konzervatív gyökerekkel is rendelkezik, még a Bős –
Nagymarosi vízierőmű elleni tiltakozás, tehát a nyolcvanas évek végi
időszakból. Mára itthon is megjelentek az import zöld gondolatok, a Greenpeace
már évtizedek óta jelen van, az utóbbi években pedig újhullámos társai, a
Friday for Future,a Extinction Rebellion is teret nyertek, elsősorban a
globális középosztályhoz tartozó magyar fiatalok körében. Miért volt az
lehetséges, hogy elvesztette rendszerkritikai potenciálját? Azért, mert soha
nem lépett ki azon szellemi keretek közül, ahova az általa kritizált rendszer
is tartozik, ez a keret a modernitás.
A zöld
rendszerkritika nem hatol le a problémagyökeréig, a rendszer „felszínét”,
felépítményét, a kapitalista gazdasági mechanizmusokat, a fogyasztói
társadalmat, és az általa okozott természeti, környezeti károkozásokat,
terheléseket tematizálja, a „gyökérokkal” nem foglalkozik, ami maga a
modernitás. A jelenlegi a Föld erőforrásait felemésztő, az ökológiai
rendszereket károsító, és végeredményében önmagát és az emberi civilizációt
felzabáló, elpusztító kapitalizmus nem jöhetett volna létre, a modernitásnak
nevezett nagy átalakulás nélkül, amelynek keretében megváltozott az egyén helye
és helyzete a társadalomban, a viszonya környezetéhez és a természethez, és ami
még fontosabb a szakralitáshoz. A modernitás „legyártotta” a szakralitástól
megszabadult, a természettől elszakadt, atomizálódó társadalmakban élő,
szélsőségesen individualizálódott egyént, a fogyasztói kapitalizmus elsőszámú
fenntartóját. A modernitás lényegében, nem marxista értelemben persze,
permanens forradalom, és a zöld gondolat is ennek szerves része. A
„felépítményt”, a fogyasztói társadalmat támadja, az „alapot” a modernitás nevű
„fertőzést”érintetlenűl hagyja. Ezért simulnak be a mainstreambe, ezért
aszisztálnak a zöld kapitalizmusba való átmenethez. Schiffer András a covid
diskurzus kapcsán megteremtődni vél egy modernitáskritikus narratívát, erre
lenne szükség a zöld, vagy ökopolitikában, a mozgalmi életben is, zöld ellenforradalomra
lenne szükség.
Guelf
