Iszlámveszedelem

A nemzeti radikális szubkultúrán belül egyre jobban terjed az iszlámbarátság téveszméje, annak különböző aspektusai, mint például az újturanizmusra alapozott törökbarátság, a palesztin-zsidó konfliktusban a palesztinokkal való szimpátia, valamint vannak olyan korifeusok, akik az iszlámban vélik felfedezni a tradíció utolsó bástyáját.

Ennek már voltak előzményei, például a kilencvenes évek délszláv háború során megnyilatkozott bosnyákszimpátia, majd később a koszovói konfliktus kapcsán megjelent albánokkal való szolidaritás.

Ezek még a „passzív” iszlámbarátság megnyilvánulásai voltak, mert motivációjuk a szerbellenesség volt, s nem az „iszlám értékeinek felismerése”.

Korszerű vagy Modern Jobboldal

Először is határozzuk meg, mit értünk korszerű, modern és mit Jobboldal alatt, és miért használjuk a vagy szót. A korszerűt és a modernt nem tartjuk szinonimának, a modern jobboldal kifejezést pedig az egyik legegyértelműbb oxymoronnak határozzuk meg. A Jobboldaliság egyik leginkább autentikus aspektusában a hagyomány védelmét, ápolását, realizálását jelenti, a modernizmus (annak szellemi mozgalmai, ideológiái, és azok realizálásai) ezzel szemben a hagyomány „feloldását”, „lebontását”, elpusztítását.

     

Hamis Tan és Deszakralizáció

Az áltanítók korát éljük. A materializmustól megcsömörlött modern ember szellemi tartalmak után kutat, azonban olyan kritikai érzékkel, amellyel meg tudná különböztetni a valódi tant a hamistól, a többség nem rendelkezik. A modern ember a léthazugságban élő ember, és az egyik legnagyobb léthazugság az, ha valaki mesternek hiszi magát valós alapok nélkül. Ma már egy ilyen áltanítóból médiasztár is lehet, gondoljunk csak Müller Péterre.

Szellemi Tekintély és Időbeli Hatalom

Néhány gondolat a Szellemi Tekintély És Időbeli Hatalom című könyv kapcsán

René Guénon  Julius  Evola mellett a XX. század legjelentősebb európai gondolkodója, neve, életműve  eleven cáfolata a „baloldal szellemi felsőbbrendűsége” nevezetű mítosznak, ezért (is) örömteli esemény egy-egy művének magyar nyelven való kiadása.

Guénon ebben a művében a Szellemi tekintély és az  időbeli hatalom viszonyát, helyes, a hierarchián alapuló viszonyát határozza meg, azt az ultrajobboldalon elterjedt analógiát felhasználva amely az indiai kasztrendszer és a középkori Rendi társadalom között áll fenn.

Guénon itt is kihangsúlyozza, hogy analógiáról van szó, amely a brahminok és a „papi rend”, a ksatriák és az arisztokrácia, valamint a többi kaszthoz és rendhez „kapcsolódó” principiumon és attributumon „alapszik”.
   

Fertőzés

A modernizmus üres, nem a modernizmus van válságban, a modernizmus maga a válság. A modernizmus törés (a nyugati kultúra történetében) és egy egyre jobban terjedő (globálisan) „fertőzés”, amely vagy elpusztítja a Nyugatot (és akár az egész földi civilizációt) vagy sikerül belőle „kigyógyulni”. Evola szerint, míg a  Tradíció kultúráira a transzcendens „vezéreltség”, orientáltság (volt) a jellemző, a modernizmus kultúrái elvesztették ezt a (helyes) orientációt. A modernizmus önmagába zárt, üres, virtuális, nominalista antikultúra. Szellemi vezetői „intellektuális nomádok” (Spengler), ideái „alap” nélküliek, virtuálisak, önmagukból táplálkozók és hazugok (haladás, egyenlőség) központi bálványa az individuum. A vulgáregzisztencialista tömegember önmagára úgy tekint, mint a véges földi létbe, ebbe a „falak nélküli börtönbe” zárt valódi, az anyagi síkon túli célokkal nem rendelkező fehérjehalmazra.

Korrupció

A korrupció jelentése romlás, a modernizmus maga a megtestesült korrupció, a létromlás, a léthazugság, a Metafizikai nem tudás. A modernizmus megteremtette az ellen-hierarchiát. A valódi hierarchia (Szent Uralom) alapja a létezők öntermészete által meghatározott szint megvalósulása. A modern ellen-hierarchia a valódi hierarchia paródiája, a modernizmus tagadja a létezők közötti minőségi különbség realitását, csak a mennyiségi különbséget hajlandó elfogadni, s ez az álszellemi tanítás a modernizmus egyik alapja, ez testesül meg például a demokrácia intézményében, vagy a pénzarisztokrácia megszületésében. A modern ellen-hierarchiát azért nevezzük ellen-hierarchiának, mert amíg a valódi hierarchiát megvalósító társadalomban az arra alkalmasak, a kiválóak (arisztokrácia) kerülnek (kerültek) a hierarchia csúcsára, addig az ellen-hierarchia „csúcsaira” azok kerülnek, akár a politikai, a gazdasági, vagy a művészeti életet tekintjük, akik szellemileg, erkölcsileg leginkább lealacsonyodnak, vulgárisan kifejezve elkurvulnak.
           

Korszakváltás Elött

Bizonyos értelemben korszakváltás előtt állunk, pontosabban fogalmazva ez a folyamat már évtizedek óta tart, melynek lényege a materializmus „visszaszorulása” és ezzel párhuzamosan a „spiritualitás” térnyerése. Azért használjuk a bizonyos értelemben kifejezést, valamint az idézőjelet, mert ezt a korszakváltást nem tekintjük létrendi értelemben pozitív változásnak, a valódi spiritualitás megnyilatkozásának, ellenkezőleg, a New Age név alatt összefoglalható „spirituális turmix” álszellemi, emberellenes, okkult háttérerők által vezérelt és támogatott eklektikus valláspótlék. A materializmus és a New Age nem ellentétei egymásnak, hanem csak az antispirituális hadjárat különböző szakaszai, mindkettő a modernitás eszmerendszerének szerves része. A hadjárat első szakaszában a nyugati civilizáció szellemi életében uralomra jut a materialista, ateista az alacsonyrendűt kiindulópontként kezelő természettudomány, az evolúciós biológia, a materialista fizika, a szellemi élet más területein pedig a szociológia, a pszichológia, és deszakralizált művészet.

Gondolatok Európa Jövőjéről

Oswald Spengler szerint a Nyugat alkonya elérkezett. S ez civilizációs „élettörvény”, mert „hivatását” betöltötte, „elöregedett”, s az a sors vár rá, mint a többi, korábban elbukott civilizációra. A Nyugat társadalmai jelenleg már a fizikai önmegsemmisítés fázisában vannak, s, hogy ide jutottak, annak előzménye, oka, az európaiság lényegét adó szellemi és erkölcsi alapok, „talapzat” meggyengülése, s tervbe vett végső megsemmisítése. A XVIII. század végén, a XIX. század elején egy civilizációs „törés” következett be, amely azóta is egyre súlyosbodik. A modern társadalmak a válságok társadalmai, mert a modernizmus maga a válság. A modernizmus „szétmarja” a hagyományt, a vallási, a közösségi, a művészeti hagyományt, felforgató eszméi, mozgalmai, aláásták a hierarchia, az autoritás ideáit, megkérdőjelezték az igaznak, a szépnek, a normálisnak még a meghatározhatóságát is.

Rekonkviszta

Vissza kell hódítanunk Európát.

Vissza kell hódítanunk a hazánkat.

De először is vissza kell hódítanunk a saját életünket.

Az első lépés a nemet mondás.

Nemet a forradalomra, nemet a modern babonákra, és az azokra épülő álvalóságra, nemet a tömegkultúrára, a terjeszkedő emberalattiságra. S nemet kell mondani az impotens „kávéházi” ellenforradalmiságra is, hogy utána igent mondhassunk a cselekvő, valódi ellenforradalomra.

A Nyugat a szellemi és erkölcsi lehanyatlás után a fizikai önfelszámolás útjára lépett.

Bár vannak pozitív jelek, ezekről nemsokára kiderül, hogy nemcsak a végső pusztulás előtti „fellángolások”-e? (Hasonlóan ahhoz, amikor a haldokló jobban lesz a vég előtt?)

Az ellenforradalom erőinek totális támadást kell indítaniuk.