Az ateizmus nagy korszaka a végéhez közelít. Ez a nagy korszak az úgynevezett „felvilágosodással indult, Nietzsche a 19.század második felében tudatosította, hogy „Isten halott”, a 20.század első felére lett egyeduralkodóvá az autonóm értelem mítosza, a racionalizmus, a vallás világmagyarázó szerepét átvevő tudományos világnézet, a modernitás alapvető mítoszai a haladás és az egyenlőség. Julius Evola így ír az irracionalizmus félreértése című cikkében:” Magának az értelemnek az ideálja, melyen keresztül az európai civilizáció egy része a klasszikus világból kiindulva civilizációját meghatározta, láthatóan a szekularizáció és a „humanizáció” eredménye, amely behatolt egy korábbi, lényege szerint spirituális ideálba, a tudás és a megvalósítás értelemfelettiségébe. A tradíció világában az értelem sohasem létezett önmagában. Eszköz, közvetítő, megközelítés volt.
