Kellemetlen, de büszke ébredés - beszélgetés László Balázzsal

- Kezdjük egy aktuális kérdéssel, miért változtattatok nevet (Konzervatív Hallgatók Szövetségéről, Identitárius Egyetemisták szövetségére)?

Ha annyit mondanék, hogy egy év tapasztalata nyomán elvetettük a konzervativizmust és ideálisnak véltük az identitarizmust, azzal nem tudnám megfelelően bemutatni a név- és karakterváltoztatás lényegét. Ezért gondolatmenetemet egy rövid kitekintővel kezdeném.

 
  
Közelítsük meg az Európai Unió tagállamaiban érzékelhető politikai miliőt: akik napjainkban a konzervativizmus meghatározása mögé bújnak – itt kiemelten a tőlünk nyugatabbra lévő tagállamokon a hangsúly – olyan gondolatokat akarnak a fogalom megőrző funkciójával tovább örökíteni, melyek önmagukban felelősek az európai erkölcsi és szellemi válságért (mert ne legyenek kétségeink, önmagában nem a migrációs krízis a probléma, annak a kezelhetetlensége pusztán egy okozat).

Az ok maga az európai társadalmak immunrendszerét folyamatosan leépítő egalitárius gondolat, mely a kulturális és etnikai egyenlőség oltárán szándékozik feláldozni mindent, ami európaivá tesz bennünket: kulturális örökségeinket, erkölcsi és szellemi nívónkat, többezer éves múltra visszatekintő heroizmusunkat, antropológiai tartalmunkat, valamint az ezeket biztosító európai öntudatunkat. Ennek az abszolút egyenlőségbe vetett hitnek napjainkban a legékesszólóbb képviselője a szociálliberalizmus, mely a liberalizmus egyedfejlődésének jelenlegi foka. Aki pedig tanulmányozta a Frankfurti Iskola tevékenységét az tudja, hogy a marxizmus nem vész el, csak átalakul. No, de az itt fellelhető konstellációk kielégítő bemutatása egy igencsak hosszas munkát kívánna. Röviden lezárnám gondolatmenetemet: aki ma konzerválni akarja az európai politikai miliőben hegemón gondolatokat, az az erkölcsi és szellemi hanyatlást akarja időintervallumában meghosszabbítani. Mi vettünk egy nagy levegőt, és nemet mondtuk erre. Felvettük az identitárius fogalmat, mert akaratunkat sokkalta inkább kifejezi: visszatérni őseink identitásához – áthidalva több évtizedes dekadenciát - büszkén vállalva európaiságunkat.

- Európában sem tekint még igazán hosszú múltra vissza az identitárius mozgalom, mit jelent számotokra az identitarizmus?

Számunkra az identitarizmus a fentebb sorolt értékek védelmét jelenti, melyet újraszocializálással, pontosabban az identifikáció helyes útra terelésével érhetünk el (metapolitikai küldetés). Hiszen nem a lét határozza meg a tudatot, hanem fordítva: tudatunk (identitásunk) egyben környezetünk alakítója is, tartalma pedig fajsúlyosan határozza meg a holnap világát. Így a hallgatói közösségünk által is preferált értékek védelme kulcsfontosságú abban a tekintetben, hogy Európa létezni fog-e még ötven év múlva.

- Az általatok képviselt identitarizmusban milyen szerepe van a kereszténységnek?

Az identitarizmust alapvetően a francia új jobboldallal párhuzamosan, vagy annak egyik vállfajaként szokták emlegetni. Tudvalevő, hogy a francia politikai kultúra jelenlegi tartalma egy posztszekuláris miliő, így az identitárius szervezetek sem fektetik le konkrétan erkölcsi alapként a keresztény moralitást. Viszont mi – kelet-közép-európai kezdeményezés lévén – nemzeti kultúránkhoz igazítjuk világnézeti elemeinket. Persze ez nem pusztán pragmatizmus részünkről, hiszen Istenfélő egyetemistákról van szó. A kereszténység magyar identitárius szemléletünkben az erkölcsi alapot jelenti, melyben kiemelném az önzetlen, közösségelvű életfelfogást. Ez a gondolat – úgy vélem - teljesen áthatja az Identitesz tagjainak perspektíváját. Nem utolsó sorban pedig elismerendő, hogy Szent István felajánlása óta Krisztus és nemzetünk esszenciálisan összefonódott: nincsen magyar nemzeti erkölcs krisztusi tanítás nélkül

- Egy kicsit személyesebb kérdés: mik voltak az első inspirációk a számodra, melyek hatására a jobboldali eszmerendszer felé fordultál?

A kellemetlen, de büszke ébredés volt az első inspiráció számomra; mikor először fogtam fel mind emocionálisan, mind racionálisan a szabadelvűnek nevezett rendszer korlátlanságaiban rejlő kegyetlenségeket. Ekkor tizenöt éves voltam, de katolikus munkáscsaládi származásom révén korán kellett tapasztalnom a szociális rendszerbe épített pozitív diszkrimináció igazságtalanságát – mely az őshonos népcsoportok gazdaságilag szorultabb helyzetben lévő tagjait sújtja – valamint szintén idejekorán kellett átélnem a multikulturalizmus destruktív valóságát, melyet – bár nem beszélünk róla – de a cigányság berkeiben is megtalálhatunk. Nem utolsó sorban pedig a permanens elértéktelenedésre lettem figyelmes, hogy bizonyos klasszikus értékek (tisztesség, becsületesség, önzetlenség, kölcsönös megértés) évről évre csökkennek a társadalmi kapcsolatok területén. Első inspirációm ezeknek felismerése volt 15 éves koromtól kezdve. Ekkortól kezdtem erőteljes kutatómunkába, hogy megértsem a rendszer működését. Viszont én mindent a kauzalitás keretével szemlélek, így azt is felfogtam, hogy ezek a szemmel látható problémák csupán okozatok. Az ok az erkölcsi és szellemi hanyatlás, az európai nemzetek öntudatának és ezzel immunrendszerének fokozatos leépítése.

- Egyes kutatások szerint a hazai felsőoktatásban, többségben vannak a jobboldali kötődésű hallgatók. Az elmúlt évek nagy visszhangot kiváltott diákmozgalmai, mint például a Hallgatói Hálózat viszont balos, liberális kötődésűek (voltak). Hogy lehetne elérni, hogy a jobbos többség „hangja” jobban, erőteljesebben jelenjen meg?

Bátorsággal. Minden ezen múlik. Lehet megannyi érték- és érdekképviseleti szervezetet létrehozni, de elsődlegesen – és mi is ezt akarjuk elérni – a nemzettudatos hallgatók perspektívaváltására van szükség. Amíg az egzisztenciális helyzetük és tanulmányi lehetőségeik féltése végett nem mernek hangot adni őszinte gondolataiknak, addig a liberalizmus hegemóniája nem kap megfelelő alternatívát a felsőoktatásban. Meg kell válni a félelem minden formájától, mert az Európára húzott orwelli rendszert csak a bátorság törheti meg. Az úgymond jobboldali hallgatóknak ki kell üríteni a tudatukat, hogy annak helyét a bátorság identitása vegye át.

- Szerinted is létezik ez a jobbos többség?

Igen. Létezik, de a kellő bátorság hiánya végett elmarad a megfelelő reprezentáció. A liberális hallgatók relatíve kisebbségben vannak hozzájuk képest, de erősebb a hangjuk. Ezen változtatni kell.

- Van-e kapcsolatotok, illetve szeretnétek-e kapcsolatokat kiépíteni más főiskolai vagy egyetemi diákszervezetekkel? S a hallgatói szférán kívül?

Más diákszervezettel formális kapcsolatunk egyelőre nincsen, de természetesen minden lehetőséget megragadunk. Egyéb társadalmi szervezetek tekintetében pedig egyre több helyről kapunk segítséget, mert egyre inkább megértik üzenetünk lényegét, hogy az egyetemek világában alkotott elméletek meghatározzák a holnap valóságát, így erős fajsúllyal rendelkezik küzdelmünk, hogy minél több hallgatót bátorságra hívjunk.

- Meghívtátok előadni a Magyarországon élő svéd Daniel Friberget, a Jobboldal Visszatér című műve magyar nyelvű megjelenése alkalmából. Van-e esély, hogy hazánkban is nagyobb teret nyer az általa is képviselt Új Jobboldaliság?

Az ideológiák importálásával némileg szkeptikus vagyok. Ezért is különbözik a zászlónk más identitárius szervezetektől, mert véleményem szerint mindig a magyar nemzeti karakter sajátosságaira kell építkezni. Viszont az úgynevezett Új Jobboldaliság számos elemét érdemes átvennünk – át is vesszük – mert kielégítő választ tud adni a liberális rendszer gyengeségei által felmerült, megoldandó kérdésre. Daniel Friberg gondolatai és metapolitikai tevékenysége pedig egy újabb fénycsóva az európai elsötétedés korszakában: megfelelő válaszok, melyekre égetően szükség van.

- Egyik hallgatói fórumotok témája a gender ideológia volt, egy másik akciótokkal pedig megzavartatok egy leszbikus flashmobot. Szerinted van-e esély társadalmi szinten útját állni a deviáns, gender provokációknak, ideológiáknak?

Van. Bátorságot kell meríteni és minden létező platformon szembe kell szállni a destruktív ideológiákkal. Viszont mielőtt bizonyos körökből ismételten szememre hintenék a véleményszabadság általam is preferált értékét – amennyiben az kulturált és a nemzetet szolgálja – úgy kiemelem, hogy itt az még nem jelenti azt, hogy ne akarnám a mi gondolataink erősödését és az övék gyengülését. A politika egy harcmező, melyen az erősebb akarat győzedelmeskedik.

Akkor van esély útját állni a deviáns eszmék hegemóniájának, ha tűzzel-vassal kivetjük magunkból a félelem minden formáját. Ezért bátorságra hívok mindenkit, hogy határozzák el magukat és mindenhol, utcán és interneten egyaránt emeljék fel a hangjukat, vállalják gondolatikat, legyenek a nemzettudat élő bástyái! Ez esetben útját állhatjuk a dekadenciának.

- Mik az Identitesz céljai a közelebbi és a távolabbi jövőbe tekintve?

Fészket jelentő közösséget teremteni minél több egyetemen a nemzettudatos hallgatók számára, szakmai programokkal segíteni szellemi fejlődésüket, különböző rendezvényekkel és megfelelő identifikációs munkával csiszolni értékrendjüket, serkenteni őket a hivatástudat elmélyítésére, valamint adott helyzetekben utcai demonstrációkkal kiállni a közösség, a hagyomány és a hazaszeretet eszménye mellett. Aktivizmus és fejlődés: e kettő gondolat égisze alatt építkezünk.

Készítette: Guelf