Az európai kultúra válságban van (?) Ez tapasztalat? Vagy csak egy évszázadok óta divatos narratíva? Vagy talán az örök progresszívoknak van igazuk, hogy a történelem nem más, mint folytonos menetelés egy csodálatosabb jövő felé? Ha valaki belehelyezkedik Michel Houellebecq bármelyik regényének világába, akkor átélheti, szinte megérintheti ezt a válságot, az emberi kapcsolatok,a szexualitás,a tradícióvesztés,vagy a transzhumán jövő kívánatossá válásának válságát. Ez „csak” irodalom? „csak” válságtudat? Alexander Dugin A Negyedik Politikai Eszme című könyvében a haladás eszmélyét,narratíváját,pontosabban fogalmazva az abszolutizált fejlődést,haladást kritizálja,azt a monoton (egyirányú) folyamathoz hasonlítja. Mint Az írja, a monoton folyamat problémája a géptanban jelent meg „megregulázása” a gőzgép létrehozásának egyik kihívása volt,a természetben és egy normálisan működő társadalomban nincs jelen. A haladás gondolata a modernitás egyik szellemi alapja, amely átitatta a politika,az ideológia, a művészetek,a gazdaság szféráit a Nyugat,és a globalizációnak köszönhetően a Föld minden társadalmában,de ha Duginnak igaza van,akkor ezek a társadalmak már nem normálisak
