A nemzeti radikális szubkultúrán belül
egyre jobban terjed az iszlámbarátság téveszméje, annak különböző
aspektusai, mint például az újturanizmusra alapozott törökbarátság, a
palesztin-zsidó konfliktusban a palesztinokkal való szimpátia, valamint
vannak olyan korifeusok, akik az iszlámban vélik felfedezni a tradíció
utolsó bástyáját.
Ennek
már voltak előzményei, például a kilencvenes évek délszláv háború során
megnyilatkozott bosnyákszimpátia, majd később a koszovói konfliktus
kapcsán megjelent albánokkal való szolidaritás.
Ezek
még a „passzív” iszlámbarátság megnyilvánulásai voltak, mert
motivációjuk a szerbellenesség volt, s nem az „iszlám értékeinek
felismerése”.
