A Jobboldal Visszatér - A Liberalizmus Alkonya

A kibontakozó, pán-európai Új Jobboldal magyarországi követőinek ideológiai iránytűként ajánljuk figyelmébe az Arktos kiadó gondozásában, magyar nyelven is megjelent Daniel Friberg: A jobboldal visszatér c. könyvét. Hasonlóan fontos eszmei alapmű a szintén Arktos gondozásában eddig még sajnos csak angol nyelven megjelent Markus Willinger: Generation Identity – Markus Willinger: Az identitás generáció – és Michael O’Meara: New Culture, New Right – azaz Michael O’Meara: Új kultúra, új jobboldal – című művek. Ajánlásunkkal egybekötve kívánunk sok szerencsét és kitartást tisztelt olvasóinknak a különböző ellenálló identitás-sejtek létrehozásához és az ideológiai tanuló- és olvasókörök megalapításához, melyek szellemi és utcai ellenállásunkat tudatossá, ideológiailag megalapozottá és célirányossá teszik; a jól megalapozott tudás, önmagunk képzése fegyvert ad kezünkbe az eljövendő szabadságharcokhoz! Jelen írásunkban kedvcsináló gyanánt Daniel Friberg: A jobboldal visszatér című könyvét ismertetjük.
   

A jobboldal visszatér – A valódi ellenzék kézikönyve
       

Napjainkban korszakváltásnak lehetünk tanúi, mert a liberálmarxisták ideje lejárt. Daniel Friberg műve elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérjük és meghatározzuk a Jobboldal jövőbeni fejlődési irányát. Valóban érdekes idők ezek, mert immár nyilvánvalóvá vált, hogy a fél évszázada tartó nyugati típusú, balliberális véleményuralom végleg véget ér. Ebben az átmeneti időszakban immár mindannyian tudjuk, hogy a baloldal ideológiája nemhogy nem képes korunk társadalmi problémáit megoldani, de egyenesen ők okozzák problémáink oroszlánrészét. Mi, az ellenzékük joggal érezhetjük végső győzelmünk eljövetelét.

Mindezek ellenére rengeteg kihívás vár még ránk. Fontos lenne tisztázni, hogy mi milyen alternatívát tudunk felmutatni, mely a jelenlegi öreg, összeomló rendszer helyébe léphet. Kik vagyunk mi és mit kell tennünk? Ha nem adunk választ ezekre a kérdésekre, el fogjuk szalasztani azt a történelmi jelentőségű pillanatot, mely immár a szemünk előtt lebeg.

Daniel Friberg és az Új Jobboldal

‘A svéd Új Jobboldal legfontosabb feladata, hogy egyfajta metapolitikai élcsapatot képezzen annak érdekében, hogy Európa sebeit begyógyítsa, hogy kontinensünket egy széleskörű összefogás eredményeként újra helyére billentse.’— Daniel Friberg

Amennyiben valaki felteszi magában a problémáinkat övező, fontos kérdéseket, Friberg munkásságában garantáltanmegleli a válaszokat is, ezért műve minden identitárius számára kötelező olvasmány! Daniel Friberg immár tíz éve a jobboldali, svéd “Motpol” szellemi műhely ideológiai kulcsfigurája és az Arktos Media könyvkiadó vezérigazgatója. Meghatározó szerepe volt a svéd Új Jobboldal felemelkedésében, ugyanakkor munkásságával rengeteget tett hozzá a globális Jobboldal szellemi fegyverarzenáljához, mivel az Arktos Media hiánypótló, angol nyelvű fordításai révén emberek tömegei számára tette elérhetővé többek közt Dugin, Faye és de Benoist műveit. Friberg személyében tehát egy kitűnő stratégiai érzékkel, látnoki képességekkel és politikai tehetséggel megáldott embert ismerhetünk meg, mely napjainkban sajnos ritkaságszámba megy. Más szavakkal fogalmazva: Friberg egy kitűnő ‘metapolitikus’. Talán ez felkeltette a tisztelt olvasók figyelmét, hogy közelebbről is górcső alá vegyék történelemszemléletét, világnézetét, a jövőről alkotott elképzeléseit melyet a ‘Jobboldal visszatér’ című könyvében foglal össze. Friberg, már a könyve címében választ sejtet arra a kérdésre, hogy kik vagyunk mi, ugyanakkor látványosan eltávolodik a jelenlegi, fősodratú áljobboldali tömörülésektől. Ha a Valódi Jobboldal visszatér, az olyan fősodratú, nyugati politikusok mint Angela Merkel, Nicholas Sárközy és Anna Kinberg Batra szükségszerűen a történelem szemétdombjára kerülnek. Ők nem jobboldaliak, ők nem közülünk valók, hanem liberálmarxista politikusok, akiket tévútjaikon az osztályegoizmusuk hajt. Évtizedekig az ő fajtájuk határozta meg Európa számára, hogy ‘merre van az előre’; minél inkább igyekeztek a társadalmat – a mi társadalmunkat – egy fajta amerikanizált, szélsőségesen liberálmarxista idea szerint saját ízlésüknek megfelelőre formálni. A Friberg által elképzelt jobboldal nem ilyen, ő a valódi európai jobboldalt szeretné életre hívni az Új Jobboldalt.
                   

A második világháborút követően Európa Valódi Jobboldala válságba került, mert mindenki a vesztes féllel azonosította. A tragédiát még jobban tetézte, hogy kontinensünket keletről és nyugatról egyaránt két Európán kívüli nagyhatalom szállta meg, hogy társadalmát a saját érdekei szerint átformálja. Erre a helyzetre érdekes választ ad az Új Jobboldal eszmei áramlata, melyet olyan francia értelmiségiek hívtak életre, mint Alain de Benoist és Guillame Faye, annak érdekében, hogy megtörjék a liberálmarxisták és áljobboldali lakájaik nyomasztóan zsarnoki véleményuralmát a nyugati társadalmak felett.

Metapolitika

‘Korunk káros politikai és társadalmi fejleményei – többek közt – a tömeges bevándorlás, szexuális szabadosság és más hasonló jelenségek nem magyarázhatók kizárólag a történelmi baloldal politikai tevékenységével; a frankfurti kritikai iskola és más hasonló ideológiai műhelyek romboló eszméi nélkül esélytelen lett volna társadalmunk ilyen szintű szétrombolására.’ — Daniel Friberg

Az ‘Identitás generáció’ szintén alapmű
 

Az Új Jobboldalt megalapító francia értelmiségi csoport alapos kutatások eredményeképpen kinyomozta, hogyan lehet az, hogy egykoron szélsőségesnek és marginálisnak tartott eszmék – és politikai csoportok – mi módon vehették át az irányítást Európa politikája és kulturális élete felett. Többek közt a hírhedt olasz marxista filozófus Antonio Gramsci munkásságát is górcső alá vették. Gramsci igen hasznos elméleteket dolgozott ki arról, hogy hogyan lehet a társadalom tudatát és értékrendjét hatásos módon átformálni, mindeközben eltávolodott Marx szellemiségétől, hogy Georges Sorel-hez – szindikalista szélsőbaloldali értelmiségi – közeledjen. Gramsci a társadalmi ideák harcát tanulmányozta, hogy hogyan lehet, egy politikai eszmét a társadalom stabil vezérlőerejévé tenni kulturális és szellemi küzdelmek megnyerése révén. A társadalomban a fennálló rend ellen ‘pozícióharcot’ hirdetett. Ez azt jelentette, hogy a marxista rétegek az ő értékrendjüket közvetítő médiát és egyéb szellemi forrásokat, alternatív közösségeket és intézményrendszert hoztak létre melyek küzdelmük során hatalmi bázist jelentettek számukra, így növelték befolyásukat világszerte.
                            

‘Gramsci megközelítésmódja azért nóvum, mert az egész addigi – marxi fogalomkörben mozgó – baloldali társadalomelmélet lényegében két átmenetét tudta elképzelni a szocializmusra való áttérésnek. Ez a két átmenet vagy egy ökonomista kiindulópontú átmenet volt, vagy pedig az a forma, amelyet a bolsevik elmélet reprezentált. Ez utóbbi politikai típusú átmenetet jelentett,ahol nem a gazdaságban kell az új társadalmi erőknek túlsúlyra szert tenni, hanem a politikai szférában. A Gramsci által kínált alternatíva az, hogy se nem a direkt politikai szénában – tehát a politikai államban -, se nem a gazdasági szférában, hanem a kettő közt közvetítő és a kettőt összekapcsoló polgári szférában kell az új társadalom értékeinek és az új társadalmat képviselő csoportoknak domináns tényezővé válnia. Ezzel Gramsci egész fogalomrendszerében felértékelődik a kultúrának, a tudatosan létrehozott pártszerveződési formáknak és általában a civil társadalmat valahogy organizáló, befolyásoló szervezetekeiek a szerepe.

A századforduló tapasztalatai alapján Gramsci tehát kimondta, hogy lehetséges egy harmadik megoldás, lehetséges tertium datur, és ez a harmadik megoldás nem más, mint a kulturális szférában a hegemóniára való szert tevés, majd ennek következtében és ennek nyomán a politikai hatalomba való átlépés. Ez a hangsúlyeltolódás eltér attól a tradíciótól, amit az addigi marxi elmélet képviselt…’  Forrás:  Társadalomelméleti Kollégium (http://tek.bke.hu): Tanulmányok Gramsciról
                 

Gramsci szakított a XIX. századközépi marxista állásponttal, mely a társadalmat két fő szférára bontotta: államhatalomra és gazdasági szférára. A hagyományos bolsevik gondolkodásmód szerint az államhatalmat forradalmi úton kell megszerezni, oly módon, hogy a proletárforradalom résztvevői átveszik a hatalmat az állam intézményei fölött és azokat felhasználva – politikai céljaik érdekében – a társadalmat igyekeznek erőszakkal átformálni egy fajta ‘felvilágosult’ proletárdiktatúra révén. Egyéb marxista irányzatok a termelőeszközök feletti hatalomátvétel fontosságát hangsúlyozták. Gramsci kezdte el hangsúlyozni a polgári társadalom, a civil szféra fontosságát, elmélete szerint a marxista szervezeteknek itt kell társadalmi véleményhegemóniára törnie, hogy végül átvegyék az irányítást az államgépezet és a gazdasági szféra fölött is.

Napjainkban már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Gramsci taktikája bevált és sikeresen formálták át a társadalmat a saját szájuk íze szerint. Gramsci felfogásában a marxista pártok és civil szerveződések akkor érhetnek el sikereket és a társadalomban mélyreható változásokat, ha képesek egy teljes kultúrát, új világnézetet hordozni és közvetíteni. A pártnak nem csak politikának kell lennie, hanem etikának, erkölcsnek is. Új erkölcsi nézőpont meghonosítására kell törekednie. Egy olyan mércévé kell válnia, mely az élet valamennyi lényeges szférájában érvényre jut. A pártnak és értékrendjének totálissá kell válnia – nem hatalmi vagy politikai értelemben, hanem a minden napi életvitelben. Tehát, ha egy mozgalom/nemzet/társadalmi osztály politikai pártján keresztül egy új társadalmat kíván létrehozni, akkor ennek a pártnak – mintegy zárvány formájában – az egész új világnak, életvitelnek, valamennyi lényeges elemét tartalmaznia kell az etikától a kultúrán keresztül a politikai magatartásig. Fontos még megjegyezni, hogy Gramsci szerint az új pártnak egy fajta fejedelemmé kell válnia, el kell foglalnia az emberek fejében Isten helyét, a legfelsőbb – szinte vallási tisztelettel övezett – tekintéllyé kell válnia.
                 

Hogy céljait elérje, Gramsci igen praktikus fogalmi eszköztárat fejlesztett ki, olyan kifejezésekkel, mint a hegemónia, szerves értelmiség és történelmi blokkok. Részben ő ihlette meg a 60-as évek újbaloldali hullámát, melynek képviselői a XX. század végére sikerrel vették át a hatalmat az oktatási rendszer, a társadalmi közbeszéd és a kultúra – tehát az emberek értékrendje – felett. Az Új Jobboldal célja is hasonló, bár mi – természetesen – teljesen más értékrendet szeretnénk a társadalomban uralkodó ideává tenni; munkánk során Gramsci módszereiből is rengeteget merítünk. Az Új Jobboldal számára nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai sikerek titka a metapolitikai küzdelmek sikeres megvívásában rejlik. A metapolitikai küzdelem azon alapul, hogy hatékonyan tudjuk befolyásolni, hogy az emberek mit fogadnak el igaznak és helyesnek, milyen szavakat, kifejezéseket használ(hat)nak és hogyan határozzák meg saját magukat.
              

Friberg szerint a metapolitika:
             

‘A metapolitika különböző kulturális ideák, viselkedésformák és értékek terjesztését jelenti, úgy hogy azok gyökeret verjenek az adott társadalomban. Azt jelenti hogy a metapolitika folyamata befolyásolja az emberek véleményét, világnézetét és azt, hogy hogyan viszonyuljanak kölünböző társadalmi kérdésekhez. Az emberek ilyen szintű meggyőzése végül a társadalom gyökeres átrendeződéséhez és megváltozásához vezet. Friberg szerint a metapolitikai tevékenység nem kell, hogy egy konkrét párthoz vagy annak programjához kötődjön, a célja voltaképpen az, hogy a politika játékszabályait és annak kereteit megváltoztassa, újradefiniálja; ezt a játszmát az európai, kultúrmarxista baloldal nagy hatékonysággal játssza. ’

A Jobboldal visszatér című könyvében Friberg értékes, elgondolkodtató bölcsességeket és tanácsokat kínál olvasójának a metapolitikai hadviselés hogyanjáról és mikéntjéről. Következetes, tudatos és pozitív alternatívára van szükség a mostani liberális rendszer helyébe, mely Európát a szakadék szélére juttatta. Friberg ilyen alternatívát kínál nekünk könyvében. E könyv többek közt érint társadalmi kérdéseket, elemzi Európa helyzetét, gazdasági kérdéseket tárgyal, sőt kitér a nemi szerepekre is!
                

Friberg nem másolja le egy az egyben az Új Baloldal és Gramsci stratégiáit, mivel tőlük teljesen eltérő véleménye van az emberiség természetéről. A Jobboldal szerint az ember alapvető törekvése, hogy önmagát fejlessze, tökéletesítse és, hogy hű maradjon önmagához, mindezek miatt értékrendje megkövetel alapvető életviteli és viselkedési normákat. A könyv e tekintetben is hasznos tanácsokat tartogat férfi és női olvasóinak egyaránt, a férfiakat felszólítja testük edzésére és önvédelmi képességeik fejlesztésére, miközben a lovagias viselkedés fontosságát taglalja.

Ezen mozzanatoknak komoly jelentősége van. Amikor Gramsci ‘szerves értelmiségiekről’ beszél, az olyan értelmiségiek fontosságát hangsúlyozza, akik felszólalnak a munkásosztály érdekeiért. A Jobboldal feladata hasonló természetű, ötvözzük Gramsci és Vilfredo Pareto elgondolásait, akik az óhajtott társadalmi változások elérése érdekében az új szellemi elit kitermelésére ösztönöznek. Az új elit számára Friberg tanácsai és újszerű látásmódja felbecsülhetetlen értékű, a könyv szokatlanul optimista hangvitele ugyancsak üdítő. A jobboldal visszatér című könyvben nyoma sincs az önsajnálatnak, Friberg szerint a jövő a lehetőségek tárháza, rájött, hogy a liberális ellenséget nem érdemes többé komolyan venni. Friberg kielemezte őket és rájött, hogy idejük végképp lejárt, mindez öröm- és reményteli hír számunkra.

Történelmi blokkok

  ‘A felforgató forradalmak évszázadokig dúlták fel Európát! Ez az őrültség most véget ér, mert egyre erősödik a reakció, Julius Evola tanácsait követve: “Inkább megvetéseddel harcolj ellenségeink ellen, mint láncra verésükkel”!’ — Daniel Friberg

Új kultúra, új jobboldal

Gramsci világképének központi elemei a történelmi blokkok. A történelmi blokk olyan társadalmi csoportok szövetségét jelenti, melyeket küzdelmükben egy uralkodó idea egyesít. Jó példa erre a történelmi svéd munkásmozgalom illetve más országok hasonló munkásmozgalmai, melyek megcsappanó támogatottságuk miatt napjainkban széthullóban vannak, mert – tagságuk szerint – nem képviselik a dolgozó rétegek érdekeit. Jelenleg legfontosabb feladatunk, hogy a munkásmozgalomhoz hasonlóan mi is hozzuk létre a mi történelmi blokkunkat, mely ellenállásunk élére állhat, hogy a jelenlegi rendszert leromboljuk és újat építsünk a helyére, az új rendszer hosszú évszázadokig vezethetné Európát.

Gramsci értelmezésében a történelmi blokk embercsoportok szövetségét jelenti, könyvében ‘A jobboldal visszatér’-ben Friberg arról is értekezik, hogy milyen eszmék járhatnának át egy hasonló, jobboldali ihletettségű társadalmi szövetséget. Friberg elmagyarázza, hogy minek köszönhető a jelenlegi társadalmi krízishelyzet, leírja és elemzi a Baloldal huszadik századi metapolitikai küzdelmeit és győzelmének a kulturális okait. Friberg elemzése teljességgel telitalálat, ezért a Jobboldal akármelyik képviselője és szervezetei számára hasznos olvasmány. Az ‘Orientációs pontok’ című fejezet is ugyanolyan hasznos, mert Friberg érdekes alternatívát kínál fel, olyan alternatívát, mely egyrészt nem osztályközpontú, mint a szocializmus, másrészt nem kizárólag az egyént helyezi középpontjába, ahogyan a liberalizmus teszi. Friberg tisztában van a kultúra, az identitás és etnikum társadalmi fontosságával és értékével.

A Jobboldal történelmi blokkját a következő, okos francia axióma kell, hogy vezérelje: Pas d’Ennemis à Droite, azaz: senki sem ellenségünk a Jobboldalon! A nézeteltérés, a vita természetes dolog, mely akár előre is viheti mozgalmaink sikerét, de a különböző nézeteltéréseknek soha nem szabad egymás iránti gyűlöletbe és ellenségeskedésbe átcsapnia!

‘Jobboldal’; talán nem mindenki tetszését nyeri el, hogy magunkat ezzel a címkével illetjük, egyesek talán arra gondolnak, hogy ezzel a jelzővel kizárjuk soraink közül a Baloldal – kisebbségben ugyan, de még létező – értelmes képviselőit. Eszmetörténeti szempontból, azonban ez a szó, a Jobboldal írja le legpontosabban Friberg elképzeléseit, ugyanakkor ezt az elnevezést a nyugati, burzsoá konzervatívok napjainkra teljesen elhagyták, nem használják, csak ránk vár, hogy újra felvegyük. Amennyiben pontosan meghatározzuk, hogy kik vagyunk és mit akarunk, könnyebben tudunk másokkal is együttműködni. A Valódi Jobboldal ideológiájában rengeteg olyan gondolat van, mely egyes szocialista mozgalmak organikus szolidaritásához hasonlít, a korai antikapitalisták nagyon nagy része konzervatív is volt!

A mai fősodratú ‘Baloldal’ csődöt mondott nemcsak az új gazdasági rendszer létrehozásában, hanem korunk történelmének és társadalmának megértésében is:

‘Bár Svédországban a Baloldal kemény kézzel uralja a közbeszédet, minden megvalósításuk abban merül ki, hogy a globális kapitalizmus ügyét bohóc módjára szolgálják. Mindezek ellenére legfontosabb céljukat már elérték, hogy politikai projektjük révén elnyomják Európa őshonos népeit érdekeik érvényesítésében és önrendelkezési joguk gyakorlásában. Ahhoz, hogy elérjék céljukat, már nem marxista történelmi elemzésekhez, hanem érzelmi alapú zsaroláshoz és moralizáláshoz fordulnak.’ — Daniel Friberg

Azon baloldaliak akik egyetértenek velünk – és tudom, hogy vannak ilyenek – talán jobban teszik, ha az Új Jobboldal küzdelmét támogatják a mai fősodratú Jobb- illetve Baloldal helyett.

Mindent összefoglalva a Jobboldal visszatér című könyvet csak ajánlani lehet, mert nagyon értékes és eredeti olvasmány. Friberg elmeséli a jelenlegi, katasztrofális helyzet előzményeit, mely az európai gyökerű népeket eddig még soha nem látott módon kultúrájában és fizikai létében fenyegeti. Mindezek ellenére könyvének hangvitele nem pesszimista, írója nem gondolja azt, hogy mindennek vége van, sőt Friberg szerint nem csak lehetséges, de ELKERÜLHETETLEN eszméink végső diadala!

Friberg részletesen kitér arra a lehetséges társadalmi és ideológiai alternatívára, mely a XX. századot uraló, enyészetbe süllyedő liberális rendszer helyébe léphet. Hasznos, praktikus tanácsokat ad női és férfi olvasóinak egyaránt; sőt akárkinek aki áldozatául esett a haldokló rendszerért dolgozó véleményterroristák gyűlöletének – azaz a liberális média karaktergyilkosságának, mely az eltérő véleményű, gondolkodó embert üldözi.
  

A metapolitika mibenlétének tárgyalása talán a könyv legfontosabb fejezete. A metapolitikai hadviselés központi eleme a nyelv megfelelő használata a meggyőzés és nyomásgyakorlás érdekében. Sloterdijk szerint a metapolitika a nyelv politikája: a liberálmarxisták által megalkotott ‘rasszizmus’ szócska és a ’gyűlölködőnek’ bélyegzés az európai gyökerű embereket érzelmeiben megzsarolva teszi sokszor képtelenné, hogy többek közt a bevándorlás és a deszegregáció káros hatásait a nyilvánosság előtt, tárgyilagosan megvitassák. De ha jobban belegondolunk ez az idegen szócska és a hozzá társuló zsarolónyelvezet ezért – az elnyomás megvalósítása céljából lett megalkotva.  Háborúnkat, hogy hatékony legyen a nyelv területén is vívnunk kell, Friberg ehhez a könyvében kifejezések és módozatok egész tárházát adja, ezért (is) érdemes ezt a könyvet elolvasni!

Forrás: righton.net-Joakim Andersen elemzése nyomán Identitás Szövetség