1989-ben a kommunizmus vereséget szenvedett, egyrészt az ideológiák modernitásért vívott háborújában,másrészt,mint a kapitalizmus lehetséges alternatívája, a liberalizmus é a kapitalizmus totális győzelmet arattak, a liberalizmus miután megnyerte az ideológiák háborúját,posztideológiává lett, a kapitalizmus pedig „pszeudotermészetté”,mintha máshogy nem is lehetne. Az utóbbi időben a hazai jobboldalon belül divat lett gúnyolódni Fukuyamán,mintha a liberális kapitalizmus a végét járná,mintha valami komoly alternatíva emelkedett volna fel az „ideológiák horizontján”,miközben ha jelentkezik is alternatíva,az is a rendszeren belülről,vagyis a kapitalizmuson belülről jön,a liberális kapitalizmus fokozatosan alakul át megfigyelési kapitalizmussá. Ha elfogadjuk Alexander Dugin az Eurázsiai Küldetés című könyvében kifejtett gondolatmenetét,melyben a liberalizmust a harmadik totalitarizmusként azonosítja,akkor ezt a folyamatot organikusnak tekinthetjük. Dugin a globalizáció „értelmét”a globalizált oligarchia uralmában látja, az antikommunizmus és az antifasizmust pedig fegyvereknek ezen oligarchia „kezében”amelyekkel meg tudják osztani antiliberális ellenfeleiket.
